Régebben nagy vágyam volt, hogy különösebb díszletek és jelmezek nélkül nézzek meg egy előadást. Ne legyen ott más, csak a színész, és annak játéka, ami megtölti a színpadot! Azt hittem, merészet álmodtam. Pedig nem! Egy Shakespeare darab volt a díszlettelen. Nem vígjáték, királydráma. És mindez adaptálva, de mégis eredeti fordítással. Pazar. Nevén nevezve: III: Richárd, a Nemzeti Színházban. Mielőtt láttam, ezt a művet nem olvastam, de a színpadon látva megértettem, felfogtam.
A sztori mogyoróhéjban: III. Richárd trónra kerülésének véráztatta útja, uralkodása és halála. Egye penész, nem titok: az egész élete tocsogott a vérben. Mások vérében.
A Nemzeti Színház színpadtechnikája ma napig megríkat. Előszínpad, főszínpad, hátsó- és oldalszínpad. Gyönyörű! A főszínpad 72 darab, egyenként 1x2 méteres süllyedőkből áll, amik nevükből adódóan süllyednek. Sőt! Emelkednek is! Megölelném!
Adva hát a lehetőség: nem kell ide díszlet, itt a színpad, ebből bármi lehet: börtöncella, oszlopcsarnok, erkély, akármi. Bármi. Csak emelni és süllyeszteni kell az elemeket!
Öltöztessük át...neeem...vetkőztessük le a darabot! Nem kell díszlet, helyszín, elég a puszta érzete! Ha már ilyen, és úgyis fekete minden (a színpad, mellette a falak), a női szereplőkre fekete kosztümöt, a férfiakra fekete öltönyt!Kész is az előadás. Tanuljuk be a mocskosul nehéznek tűnő szöveget, drámázgassunk, vezessünk autót és lovagoljunk - a színpadon ezeket is lehet - és van egy remek darabunk.
Nem...ez még kevés. Jó szereplők kellenek...Kulkát ide Richárdnak. De legyen benne még Udvaros Dorottya is. Meg egy Molnár Piroska! Shell Judit! Meg sok sok jó színész!
Külön kiemelném Kulka nagyon profi, következetes játékát. Ott, a két és fél óra alatt skizoid állapotba kerültem. Térdre hullva mondtam volna köszönetet Kulka Jánosnak, ugyanakkor bitót küldtem volna hóhérral III. Richárdnak. Ugyanaz az ember, ugyanazon ok miatt két ilyen ellentétes érzést váltott ki belőlem...Színészként szerettem, mint színpadi karaktert viszont gyűlöltem...na, ez a maradandó színházi élmény, nem a zene vagy a giccs! Valló Péter rendező úr, köszönjük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.