HTML

Minden, ami kultúra

Mindent a könyvekről, színházról, művészetről, művészekről mindenkinek, egy helyen.

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2007.10.05. 14:08 KritiQs

Értekezés a kultúráról

Említettem anno a "hagyományos értelemben vett kultúra" megfogalmazást. Amit azt hiszem, sem a "kultúra" megnevezés maga, sem a "hagyományos" jelző nem definiált pontosan. Ebből persze ne gondolja senki, hogy most definíciót készülök gyártani. Ó nem, dehogyis! Sőt! Valami nagy dolgot tervezek! Bebizonyítanám, hogy a kultúra nem definiálható, a fogalom nem zárható keretek közé, a "kultúra" és "kulturálódni", vagy a " kultúr-élmény" és egyáltalán: a "kultúra" szóból levezethető valamennyi fogalom és a mögöttük leledző, kvázi kézzel fogható "jelentéseik" mennyire nagyon individuálisak!

Én itt most nem szándékozom foglalkozni olyan tudományos értelmezésekkel, mint például a kulturális antropológia következő megfogalmazása: a kultúra egy adott társadalom mindazon ismereteinek összessége, amelyek az emberi közösség összetartozását és fennmaradását biztosítják.

Engem a kultúra egy másik jelentése érdekel.

Mielőtt elkezdeném, hogy "melyik?", elmesélem, hogy "miért?".

Magyarországra érkezett a Mamma Mia! című Abba musical, amiről én valahol, valamikor egy valamilyen lap "Kultúra" rovatában olvastam. Volna. Mert kipattant egy szikra az agyamban, ami azóta elemi erővel tomboló tűzzé dagadt. Hogy vajon ez a musical a kultúra szekcióba tartozik? Vagy a "könnyű", esetleg "szórakozás" rovatokba? Ki dönti el, hogy ez minek számít? Miért érzi úgy a szerkesztő, hogy ez kultúra, és mitől érzem én, hogy inkább könnyed szórakozás?

Gondolom, mindenkinek világos, hogy itt a kultúra "hétköznapi" használatát szeretném értelmez-get-ni: azt, hogy ki és miért mondja valamire azt, hogy a fogalomkörön kívül esik, vagy épp beletartozik, és ha beletartozik, létezik-e valamilyen "mértékegység"?

A kulturális élet szerves része a zene, az irodalom, a festészet, szobrászat és a színház. Ezt mondjuk.

Manapság az opera mint zenés-színházi műfaj, a kultúra magasfokát jelenti. Jelenti ezt születése óta. Szakemberek tanulmányokat, értekezéseket, disszertációkat, doktori disszertációkat írnak, előadásokat tartanak például Mozart munkásságáról: Isten adta tehetségként aposztrofálják, míg életében megvetették, komolytalannak, hatásvadásznak és a Teremtő sem tudja már, mi mindennek tartották. Eredetileg a bécsi udvar megrendelésére, jó pénzért írt műveket, majd egy idő után lecsúszott és csak a "népoperában" játszották-  már amikor lehetőséget kapott rá - operáit, az udvar és az ottani nemesek szerint ugyanis "nehezen emészthető", "sok hagjegyből álló" partitúrákat készített. Ma pedig naponta milliók hallgatják műveit. Aki nem teszi és nem szereti, az nem is lehet kultúrember!

Csontváry postumus méltán elismert és nemes értelemben vitatott impresszionista festőnk, tudósok egész sora vitatkozik vélt vagy valós, de szerintük a festményeiből tükröződő skizofréniájáról, zsenialitásáról. Míg élt és alkotott, nem tartották sokra képeit, pusztán azért vásárolták fillérekért, hogy a jó minőségű vásznaiból kocsiponyvákat készítsenek. Ő pedig, hogy éhen ne haljon, örömmel vagy nem, de eladta őket...

Természetesen a nyomorgó, meg nem értett művészek közt azért voltak nem nyomorgó példányok is, mint például Rembrandt. Csimbókosra rágott fény-árnyék játékáért ma térdre borulnánk előtte, életében viszont művészetét nem ismerték el. Nem vált földönfutóvá, hisz portrék egész sorát készítette megrendelésre, de mint művészt nem ismerték el.

 

A színházi életből is lehetne számos példát említeni. Nem is kell messzire menni, ragadjuk ki a 20. század egyik nagy térhódítását, a musical műfaját. A publikáló kritikusok szerint, vagy a prózai színházat csinálók körében a musical a színházi műfajok feketebáránya. A színpad deszkáinak meggyalázása, a szar. Mégis a legsikeresebb műfajok egyike. Nézzünk meg egy utcaképet a Madách vagy az Operettszínház környékén előadások előtt: drága kosztümök, taxik tömkelege, a felső tízezer. Pezsgőt isznak és szivaroznak, öltönyben és nagyestélyiben ülik végig a Rómeó és Júliát, az Operaház fantomját, és sorolhatnám. Nagy pénz van benne, nagy rá az igény. Gondoljunk csak a londoni nagy színházak többségére, vagy Broadway musicalekre, és azonnal érezni fogjuk, a musical ma trend. Többen láttak akármilyen musicalt mint Csehovot vagy Shakespeare-t. Sokaknak ez "kultúra", keveseknek egyáltalán. Én például azért, mert fogalmam sem volt négy éve arról, hogy ki az a Bereczki Zoltán, bizony kaptam már a képembe a "műveletlen paraszt" jelzőt...

A prózai színház, az avantgardizmus vagy csak egyszerűen a totális elmezavar tankönyvi példája Alföldi Róbert rendezésében a Shopping and fucking kortárs dráma. Fiatalok, szex, AIDS, homoszexualitás. És pornó. De frankón.
A pornóra soha, senki nem fogja azt mondani, hogy a kultúra része, sőt! A musical-rajongók és a musicalt megvető kritikusok is egyként ugyanazt zengenék: a pornó távol áll mindentől, ami művészet! Mégis, valahogy a Shopping and fucking című előadás a pornófilm snittjei ellenére sem váltott ki nagy lázadást, sőt, sokak szerint a pornó igenis szükséges kiegészítője, ha úgy tetszik szerves eleme volt az előadásnak. vajon azt kell felfedeznünk benne, hogy- kicsit elvonatkoztatva - ha a vasat ötvözzük 22 karátossal, 24 karátos lesz?

Rövidre zárnám.

Nekem úgy tűnik, hogy a kultúra fogalma, és a különböző korok különböző kulturális élete szervesen összenőtt a sznobizmussal. Amit Mozart vagy a musical példája is egyértelműen mutat: az számít, amit a legfelsőbb körök igényelnek és megfizetnek, nem az, ami valójában az alkotás célja lehet: adni valamit az embernek, építeni a jellemet, tágítani a világképet. Ami nagy baj, mert ha nekem Paróczai Csaba verseskötete jobban tetszik Karafiáth Orsolya verseinél, az csak azt jelentheti, hogy én nem értek a művészethez, nem tudom, hogy mit jelent a kultúra, műveletlen vagyok és Tuskó. És különben is: ki az a Paróczai Csaba? Nem ismerjük, nem fröcsögnek pezsgők verseskötetének bemutatásakor, nincs ott a tehetős réteg, tehát nem számít. Pedig az is elképzelhető, hogy több tartalom van benne, mint akármelyik más kortárs költőben.

Utópisztikus lenne abban hinni, hogy egyszer el lesz fogadva az ember, mint egyén? Akit a saját szubjektuma és nem a társadalom vezérszava hajtja. Aki nem a csordaszellemet követve rajong az impresszionistákért, vagy hallgat Mozart műveket, hanem mert neki úgy jó. Vagy a csordával szembeszegülve a perifériára szorult, de annál értékesebb alkotásokból merít. Azért onnan, mert ott találja meg azt a valamit, ami számára olyat ad, amiből építkezhet, ami az ő saját értékrendjével megyező, vagy épp az értékeit oly módon tágítja,  hogy a saját belső fejlődését a jó irányba tereli. A relatív jó irányba, abba a jó irányba ami a számára jó, és nem a "kollektív" jó írányba... 

Az is elképzelhető persze - ami jogos is volna - hogy a művészet akkor művészet, és a mű akkor válik kulturális élménnyé, amikor az alkotó valami olyat ad, ami a célközönség bizonyos százalékának fentebb említett igényeit kielégíti. És akkor már a kultúra ilyen értelmezése konvergál az antropológiai értelmezéshez, mert csoportépítő, összetartó szerepet tölt be...ez lenne a cél? Vagy az, hogy az alkotó adjon valamit? Ha csak egy embernek, már az is elég? Így viszont mindenki lehetne művész, ami degradálná azokat - sznobék szerint pláne - akik rengeteg munkával, kitartással alkotnak többek számára emészthetőt. Ezek alapján lehet határt szabni? Lehet minimum szintet megállapítani ahhoz, hogy el tudjuk dönteni: mit tekintünk művelődésnek, művészetnek, kulturális élménynek?

Szólj hozzá!

Címkék: kultúra magyar kultúra


A bejegyzés trackback címe:

https://kultur.blog.hu/api/trackback/id/tr5186998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.