HTML

Minden, ami kultúra

Mindent a könyvekről, színházról, művészetről, művészekről mindenkinek, egy helyen.

Friss topikok

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2007.08.01. 11:25 KritiQs

Alföldi?

Ki ez az Alföldi Robi? Miért lett ő színházi rendező? Miért szeretik őt annyian? Ilyen kérdések merülnek fel bennem feszengvén a színházi székekben, miközben egy-egy rendezését nézem. Na, kedves bublikum, ő egy über-avantgard rendező, aki úgy tudja, már rég megelőzte a korát.

Hogy színészként tehetséges, nem vitatom. De ne rendezzen! Hogy miért? Alább kifejtem.

1) Csárdáskirálynő - Szegedi Szabadtéri Játékok

2005 nyarán meghívtak a Csárdáskirálynőre, elmentem, megnéztem. Sírtam aztán. Mit sírtam. Zokogtam, üvöltöttem, hiperventilláltam. Még most is könny szökik a szemebe, ha visszagondolok arra a borzalomra.



A Csárdáskirálynő - lássuk be mindannyian - az operettek operettje. Nem tűrök ellentmondást, ez így van. Szeged meg az a hely, ahol nagyot kell alkotni: nagy nevek, nagy díszletek, látvány, szórakoztatás. De ez nem egyenlő azzal, hogy lealázzuk a Dóm teret, a színészeket, az előadást, és legfőképp: NEM NÉZZÜK HÜLYÉNEK A KÖZÖNSÉGÜNKET!!!!

Megszokhattuk, hogy egy operettben operaénekeseket alkalmaznak. Rálik Szilvia Szilvia szerepében kitűnő volt, le a kalappal a hangja előtt. A szerep szerint egy orfeumban ő a nagy reménység, a sztár. Férfiak borulnak a lába elé. Egy leendő primadonna, de nem kurva! Nem! Még ha tudjuk is, hogy az orfeumok lányai rendre kedveskedtek a férfiaknak a diszkrét kis szeparékban, akkor sem! Elsősorban sanzonettek, és csak másodlagosan kedves lányok. Kedvesek, de nem kurvák. Csak Alföldi szerint kurvák, és csak szerinte kell ezt az oldalt kiemelni, és megmutatni! Beöltözteti csak(!) fehérneműbe - stílszerűen feketébe, csipkésbe, magas sarkú cipőbe, pávatollakba. Megtudtuk hát, mert komolyan rájöttünk, de tényleg: egy kurva szerelmi cívódásának történetét fogjuk látni, hallani. 
Egy alázás a szerepnek.Pont.

Ha már alázunk, alázzunk hát nagyon, most a karakter után rögtön a színésznőt. aki "csak" énekesnő, nem színésznő és táncos. Egy magas, erős csontozatú, szikár OPERAénekesnő, aki jól mutat az operai kosztümökben, de nem bugyiban és harisnyatartóban, magassarkúban. Márpedig a rendező komolyan azt hitte, hogy szegény színésznő méltósággal fog lépkedni mézeskalács szivecskét formáló, pávatollakkal és apró sminktükörrel nehezített ruhájában. Hát, nem így lett.  Az operában a színészek amúgysem táncolnak nagyon, ott a lényeg, fontossági sorrendben: zene, zene, zene, énekesek hangja, díszletek, jelmezek, színészek játéka, mozgása.

Már a kezdőképben megkapta a maga pofonját szegény Rálik Szilvia. Egészen konkrétan le kellett jönnie az operettekből hiányozhatatlan lépcsőn, abban a bizonyos pávatollas mézeskalács kosztümjében, ami inkább megmutat mint takar. Lépkedett a hosszú lábaival, amit tűsarkúval fejeltek meg. Csípőjét tekergette, karjait - szikár karjait - lengette. Mint egy pók. Komolyan féltem. Egy négylábú, flitteres pókként közeledett. Látni véltem, milyen elemi erővel és kegyetlenséggel falta föl azokat a pávákat, amiknek a farktollait magára tűzte trófeaként, jelezve nekem, hogy vigyázz fiú, én vagyok a fekete özvegy, és most te következel. Futkosott a hátamon a hideg, lábai dobogását a mellkasomban éreztem.

Alföldi nem jött rá, hogy a koncepciója csak arra alkalmas, hogy jó alaposan megalázza vele a főszereplőt. De nem csak Rálik Szilvia kapta meg a magáét.

Hernádi Judit (Szerepe: Cecília, hercegné, amúgy pedig mint kiderül, maga is sanzonett volt: a Csárdáskirálynő) szintén megkapta a magáét. Ő a záró jelentben - ami egy strandon játszódott - sellőlány képében jelent meg. Legalábbis a jelmeze ezt sugallta, hogy ő egy sellőlány. Illetve pontosítsunk: Alföldi ezt nyilatkozta. Az összes televíziós csatornában sellőről beszélt. Hernádit nyaktól bokáig teshez álló szűk szaténruhába csomagolta, amiben mozogni, lépni lehetetlen volt; nem is tett mást, csak nyugágyon feküdt.

A kosztümnek köszönhetően nem sellő, hanem szirén lett belőle. A szirének pedig amúgy a vizitehenek, amik úgy néznek ki, mint a nem vizi tehenek. Otromba, vastag lábú bojlertestű állatok. És milyen Hernádi?  Nagy szemek, nagy mellek, nagy segg, ha minden egyebet leveszünk róla. És ezt az alakot mutatták meg, de nagyon, ízléstelenül, pofátlanul. Kár volt. Kár volt, mert ha nem is egy sokoldalú tehetség, de egy-két jelentnek nagyon jót tett, hogy ott volt. Ahogy biztos jó volt ebben a képben is, de őszintén szólva, nem tudtam figyelni a játékára, mert sajnáltam szegényt.

Ez a strandos jelenet megérdemel még némi szidást. Volt ám vad pompa, nem is akármilyen: a zenekari árok volt megtöltve vízzel, míg a muzsikusok a hátsó színpadon, emelvényen játszottak. A színészeken lévő fürdőruhák - bár kétségtelenül a Hernádi által viselt ruha volt a legkínosabb - zavarba hoztak: vajon a '20-as vagy a '60- as, '70-es évek irányzatát követték? És a színészek miért az ezredforduló után született hisztis, harapós, agresszív óvodásokat utánozva fröcskölték a közönséget vízzel?

És különben is: ha a színpadon - egy másik nagyjelentben, valahol a második felvonás elején -  a gésa mellett ott egy maharadzsa, aki a dalai lámával beszélget miközben a gyermek Mao Ce Tung-ot tartja a karjaiban, aki Mata hari haját húzogatja és a pincér görkorcsolyán közlekedik, akkor épp melyik korban vagyunk? Nem melyik évben, melyik században?????

Attól, hogy pancsoló színészek hacacáréznak a darab fináléjában, vagy hogy a köztudottan szegedi születésű néhai Gregor Józsefet utolsó napjai egyikén még fölrakták a színpadra pár dalt elénekelni, nem fog jó előadás születni, még ha a színészgárda ki is tett magáért.

Nagyon egyszerűen, de nem sértően fogalmaznék: koncepció nélküli előadást láttam, a világítás, a koreográfia, a jelmezek, és a díszletek terén egyaránt. Hiányzott a jó dramaturgia, az ízlés, továbbá a közönség, de leginkább a darab iránt tanúsított tisztelet és alázat. Ezek nélkül én nem rendeznék, és ezek hiányában nem engedném, hogy bárki akármit, akárhol megrendezzen.

2 komment

Címkék: színház alföldi róbert szabadtéri játékok


A bejegyzés trackback címe:

https://kultur.blog.hu/api/trackback/id/tr91129828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

folkus · http://www.folkus.blogol.hu 2007.11.04. 01:52:50

Gálffiról vélemény?

KritiQs · http://kultur.blog.hu 2007.11.05. 02:53:04

Gállffi hangjáról, vagy előadói tehetségéről vársz tőlem véleményt?Kissé se hús, se hal színész, bár bevallom, a lehetőség, hogy jobb legyen,benne van!
süti beállítások módosítása