HTML

Minden, ami kultúra

Mindent a könyvekről, színházról, művészetről, művészekről mindenkinek, egy helyen.

Friss topikok

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2007.08.02. 18:17 KritiQs

Alföldi...

Arról már esett szó, hogy Alföldi milyen kegyetlenül rendezte meg a Csárdáskirálynőt, alázta meg színészeit Szegeden. Arról már kevesebb, hogy a nagyobb budapesti színházakban milyen egyéb, általam is látott, véleményem szerint rossz kézzel megfogott darabjai futnak több kevesebb sikerrel.

Jöjjön hát a következő:

2) Cseresznyéskert - Vígszínház

Okolhatnánk Csehovot. Hogy unalmas. És szürke. És sivár. Egyet is értek mindenkivel, aki ezt mondja. De ha nem lenne benne fantázia, ha nem lehetne megrendezni szépen egy Csehovot, nem játszanák nagy sikerrel - mindenhol máshol. Kérem szépen, rendezni kellene megtanulni. Csehovot pláne. Aki rendezni nem tud, rendezzen Misimókust vagy a számláját a színház büféjében, de ne színdarabot!

1 Jézus (1 Jézus = 33 év) telt el azóta, hogy először színpadra vitték a művet a Vígszínházban, akkor Horvai István rendezésében. 2007-ben megrendezte újra Alföldi, hogy legyen még egy darab, amit fél házzal játszanak. Hiába bolondította meg egy Kern Andrással, vagy Börcsök Enikővel, hiába főszerepeltette Eszenyit, egyszerűen olyan rosszat alkotott, amiből még a szereplők sem tudtak élvezhetőt varázsolni. Unalmas, semmitmondó lett az egész.

Lehett volna jobb! Mások már megmutatták! Sőt, maga Alföldi is rendezett már jó Csehovot, az Új Színházban. A három nővért. Ha meg lehet rendezni három, az orosz valóságtól üszkösödő nő történetét érdekesre, jó díszletekkel színesre, akkor egy árverezésre váró birtok, a gyermekét és házastársát elveszítő tulajdonosnő, és megannyi sok, az emlékeikben fuldokló ember történetét is meg lehet csinálni! Nem kell kiszinezni, de lehet szinesíteni azt is, ami eleve szürke. Szépre, ízlésesre.

Ha élvezhetőre nem akarta, rendezhette volna legalább érthetőre! A szereplők feléről az átlag néző nem tudja eldönteni, hogy ő ki, és miért van ott. Néhány szereplőről nagy valószínűséggel azért tudható, hogy ki, és mi köze a birtokhoz. Így könnyű feltérképezni azt is, hogy közöttük milyen rokoni vagy egyéb kapcsolatok vannak. De sajnos ott van a szereplők másik fele, akikről aztán tényleg nem tudható, hogy ki. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nem kapcsolható azokhoz, akikről tudjuk, hogy közük van a birtokhoz.

Minden relatív. A szépség pláne. Így az én mércémmel nézve a díszlete csúnya. Mocskosul csúnya, és használhatatlan. Nem díszít és nem funkcionál. Utólag - kereskedelmi csatornákon adott interjúkból - tudtam meg, hogy a díszlet egy enyészetté váló gázgyárt akar vizualizálni, jelezve, hogy a szereplők környezete pusztulásnak indult; minden, ami őket körülveszi, az elmúlás útját járja. Megható. De tényleg. Az ötlet nem rossz. A kivitelezés, az viszont rossz. Ha a szereplők, akik hajdan elég magas társadalmi pozícióban éltek, gőzgépeken és ki tudhatja, milyen masinákon alszanak és esznek, csak azt az érzést kelti a nézőben, hogy ők csövesek tucatjai, akik ebben a romló gyárban találtak menedéket. Ez viszont- szormorú vagy nem- a magyar embert, aki úton-útfélen hajléktalanok közt lavírozva sétál a pesti utcákon, már nem hatja meg.

Non plus ultra jelenet: síri csend az egész házban. Nézőtér, színpad egyaránt hallgat. Levegőt sem veszünk. De tényleg nem. Lassan, komótosan egy zongora ereszkedik alá a zsinórpadlásból...várjuk a nagy jelenetet, a lövést, a feszültséget...érezzük, hogy valami nagyon készül...de nagyon...a zongora leereszkedett oda, ahová Alföldi szánta...majd kurvára megszólal egy vonósnégyes!

Sajnáltam, hogy ennyire el lett rontva az, ami szebb és jobb is lehetne. Lehetne érthető, élvezhető, átérezhető. Nem adta át a szereplők érzéseit, a lelki vívódásokat, nem jött le, hogy számukra mekkora a veszteség, hogy miként törnek föl emiatt a régi veszteségek sajgó emlékei. Nem adott semmit az előadás.

Nem akartam tapsolni a végén. Látni véltem, hogy a szereplők is tudják jól, a taps csak azért szól, mert szólnia kell. 

Úgy gondolom, nem szép, ha valaki előszerettel szarik oda a színházba. Anonim miért ne, tök jó buli. De ha már megtette, ne harapja bele a nevét, és ne menjen utána pökhendin, leplezetlen beképzeltséggel öntömjénezni magát a médiába, mert az nem szép dolog.

Megintcsak azt mondom, amit a Csárdáskirálynő kapcsán már mondtam: tisztelet és alázat nélkül ez nem megy.

Szólj hozzá!

Címkék: színház eszenyi enikő alföldi róbert vígszínház


A bejegyzés trackback címe:

https://kultur.blog.hu/api/trackback/id/tr39130226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása