Schiller egyszer írt egy drámát. Zseniális drámát, két nőről. Két erős nőről. Uralkodókról! Stuart Mária a skótok királynője az egyik, Erzsébet angol királynő a másik. Nem is a nőkről írt, mindinkább a köztük lévő, Stuart Mária kivégzésével végződő szembenállásukról. Zseniálisan.
A mű címe mellesleg: Stuart Mária
Kihagyhatatlan egy ilyen darabot színpadra vinni. Megtették hát, a Pesti színházban. Alföldi rendezte. És ennek ellenére nem lett nézhetetlen. Megkockáztatom: jó lett!
A dráma majdnem történelmi hitelességgel mutatja be a két uralkodó közti nexust, de él az írói szabadság adta lehetőségekkel is, például a mű drámai csúcspontját jelentő képben, ahol a két asszony találkozik. Ez a találkozás a valóságban, Mária 19 éves fogsága alatt nem történt meg. A hangsúly tehát főleg az asszonyi ellentétekre, annak drámai megjelenítésére, de nem a történelmi háttérre helyeződik.
Erzsébet folyton küzd önmagával és híveivel: kivégeztesse, vagy ne a másikat. Mária, a szenvedélyes, csinos rab folyton a szabadságról álmodik, amiért akár fejet is hajtana fogvatartója előtt. Ami valljuk be, hogy a kort és uralkodói mivoltát tekintve igencsak nagy áldozat tőle. Férfiak hada lengi körül, akik közül nem egy az élete árán is kész kiszabadítani őt. Mindhiába.
Hosszú önmarcangolások, nagyjelenetek, mi több: drámai nagyjelenetek után végülis Erzsébet úgy dönt, kivégezteti Máriát. Ő ettől ugyan végtelenül magányos, de a trónján bizton ülő uralkodó maradhat, míg Mária erkölcsi győztessé, mártírrá magasztosul.
Ennyi hát a dráma. És ennyi hát az előadás is. Nem több. Nem lett több, nem kellett többnek lennie. Emberi érzések kerültek a középpontba, és ez tette torokszorítóvá ott, ahol torokszorító az olvasmány is.
Erzsébet, a kemény kezű, zsarnok királynő szerepébe Börcsök Enikő bújt, míg a skót királynőt - és egyben a címszereplőt - Eszenyi Enikő játszotta. Két erős nőt két igen ügyes, a szerepkre jól ráérző színésznő játszott. Nekik külön taps jár
Alföldi itt sokat nem hibázott. A jelmezek a karakterek jelleméhez, a díszlet a cselekményhez igazodott. A világítás is egyszerű volt, ám hatásos. Minden hangsúly ott volt, ahol lennie kellett. Nevezhetném letisztultnak. Vagy elegánsan egyszerűnek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.