Minden, ami kultúra

Nehéz lenne a "Stand Up Comedy" műfaji elnevezést magyarra fordítani (ez az a pont, ahol az angol kifejezőbb a magyarnál), de nem is kell, hisz aki a műfaj kedvelője, egészen pontosan tudja, hogy miről van szó. Akinek kétségei vannak, az nézzen meg egy Fábry Show-t, koncentráljon rá a kb. 20 perces Humorbonbonra, és azonnal tudni fogja: egy ember humoros történeteket mesél a közönségnek, próbára téve ezzel a publikum tagjainak hasizmait. Már amennyiben ez sikerül.

Természetesen nem csak Fábry az egyetlen hazai komédiás, vannak még egy páran. Ez szerintem sokaknak jó hír. Örvendetes továbbá az is, hogy vannak olyan helyek, ahol ezek az előadók fellelhetők, megnézhetők, kinevethetők. Bevallom, azon kívül, hogy tudom, miről van szó, sosem tapasztaltam még személyesen, hogy milyen is egy ilyen előadás, úgyhogy elhatároztam, megnézek egyet.

Az egyik ilyen rendkívül híres-hírhedt hely a Godot Dumaszínház. Azt ugye senkinek nem kell a szájába rágni, hogy Magyarország pofátlan ország. Ahol az emberek többsége is az, a vendéglátósok meg pláne. A Godot meg hatványozottan.

Honi színházaink zömében több ezer forint egy jegy. A Nemzeti Színházban 2000 forintos jegyért annak idején második sorból néztem Kulka Jánost, Molnár Piroskát, Kaszás Attilát, Udvaros Dorottyát és megannyi remek színészt, akik a III. Richárd című előadásban közreműködtek. Az Operettben - ha az ember időben tud jegyet venni - már 5000 forintért királyi helyeken ülhet. A Vígszínház ennél valamivel olcsóbb, de cseppet sem rosszabb, míg a kisebbek, mint a Radnóti színház, a Kamaraszínház, a Pesti és a Katona József Színház közel azonos, de maximum 2500 forintért kínálnak - hangsúlyozom - ELŐKELŐ helyekre (nem feltétlenül első sorba) belépőjegyeket. Ők azok a színházak, akik állami támogatás mellett az így befolyt összegből próbálják- a csökkenő támogatásoknak köszönhetően egyre nehezebben- finanszírozni fennmaradásukat. És ezeknek a színházaknak, akik közül szinte mind foglalkoztat legkevesebb egy híres, elismert és neves művészt, nincs bőr a képükön, hogy növeljék az áraikat. Szponzorokat keresnek, gazdálkodási, pénzköltési stratégiát módosítanak, mindeközben igyekeznek emelni, de legalábbis nem csökkenteni a színvonalon.

És van a Godot. Ahol egy este fellép kettő-három ember, elszaval 10-30 percnyi viccet, esetleg vicces kis monológot (amiket egész gyakran olcsó poénokból szőnek), a közönség pedig - mert ez a dolga - nagyokat nevet. Jobb esetben a színpadon élőben láthatjuk az előadást, rosszabb esetben a falra kivetítve - mert nem mindenhonnan látni ám a színpadot, egységesen 2000 forintos jegyárért. Mellette iszogassunk, adjunk jattot, és ha nem egyedül megy az ember, kis közgazdász vénával megáldva gyorsan rájön: elköltött legkevesebb egy tízest. És lássuk be, nem kapott kultúrát - hagyományos értelemben vett kultúrát, csak egy-másfél óra röhögést, már amennyiben a fentebb vázolt feltételek ellenére van kedve nevetni. Előadják olyan emberek, akik néha nem annyira hitelesen, őszintén viccesek, hanem süt, hogy betanult szöveget - politikai célzatú paródiákat, nagy közhelyeket - poénosan adnak elő. Vagy legalábbis megpróbálják.

Persze vannak, akik a paródia műfajában azért jót alakítanak (az alábbi videón szereplő Somogyi András például szerintem remekül teszi a dolgát), kiváló arcmimikával és hangutánzó képességgel vannak megáldva, de még köztük is akadnak páran, akik szűkölködnek jó előadói képességekben, és fantáziában: a "politika viccesen" engem untat. Akárhonnan nézem, be kell látni: a "stand up comedy-n" belül úgy és olyat alakítani, mint tette azt Hofi, kevesen tudnak. (Hofit azért merem egy helyen említeni a szóban forgó műfajjal, mert e kettő mind célját, mind előadásmódját tekintve igencsak hasonló, sőt, a dumaszínházak többsége parodistákat is felléptet)

Másfelől viszont azt hiszem, nem szabad egy lapon említeni a Dumaszínház és a Színház fogalmát, így jegyáraikat sem lehet összehasonlítani. Mondom ezt, mert korrekt akarok lenni. (És rögtön meg is cáfolom önmagam, mert belül ezt érzem: minőségben, élményben, felkészültségben, munkában, vagyis ár-érték arányban egy színház ezerszer többet ad, még akkor is, ha valami tragédia folytán rossz is lett az előadás.)

Ha szigorú, vagy épp nagyon garasoskodó akarok lenni, akkor is tudok érvelni a Godot-féle Dumaszínház ellen: van ezer és egy hely Budapesten, ahol neves művészek lépnek fel, estéről estére. Zenekarok, énekesek. Elismertek, tehetségesek, jó előadók. Bárokban, klubokban. Ahol nincs belépő, csak fogyasztás, és jó hangulat, nomeg a borravaló. Vagy ott van Eszenyi éppen futó önálló estje: "A gyönyörben nincs középút". Egy megrendezett est, díszletekkel, énekkel, zenékkel, prózával, Kossuth-díjas, érdemes művész előadásában két órán át, kis szünettel. 6000 forintért a színpad elé, 2900 forintért a legtávolabbi helyre ülhetek, ami cirka 10 méter távolságot jelent a színpadtól. És nem sajnálok fizetni érte. Ahogy szivesen fizetek sok másért is. Ha élvezhető. Akár többször is, ugyanarra. Tudom még fokozni: Malek Andrea és zenekara a Jam Pub nevű klubban viszonylag rendszeres fellépő. Kétszer láttam, nagyon szerettem és élveztem. Belépő nem volt, pedig Isten a tanúm, ha lett volna, perkáltam volna.